Barangolás a fájdalmak birodalmában  Oszteopátia

Betegségek A-tól Z-ig Barangolás a fájdalmak birodalmában – Oszteopátia Lágy fogásokkal a fájdalom ellen Az oszteopaták a kórokokat puszta kézzel tapintják ki, és a kezelést finom, lágy fogásokkal kezelik: így oldható az izomfeszülés és az ízületi fájdalom, ellazulnak a görcsös szövetek. Michael Kaufmann hamburgi természetgyógyász és oszteopata szemléletes hasonlattal mutatja be módszerét: Ha egy patak folyását torlódás gátolja, a víz pangani kezd, elszennyeződik, a vízi élővilág káros befolyás alá kerül, sőt meg is betegedhet. Ha testnedveink nem tudnak akadálytalanul áramlani, az hasonló módon káros hatással van egész szervezetünkre, többek között a mozgás szervrendszerére. Ennek oka gyakran az ízületekben kialakuló blokk, a szövetekben kialakuló feszülés, a koponyacsontok mozgathatóságának korlátozottsága, illetve az idegrendszer helytelen működése. Az oszteopátiás szakember ilyenkor óvatosan, szelíd módon igyekszik feloldani ezeket az akadályokat, ami beindítja a test öngyógyító mechanizmusait. A szakértő terapeuta képes befolyásolni a test struktúráját és harmonizálni a szervezet működését. Az oszteopátia több mint 100 esztendős múltra tekinthet vissza, és az USA-ból származik. Anglia az egyetlen EU-s tagállam, amelyben az oszteopátia államilag elismert gyógymód és szakma. A csontok betegségéről szóló tanítást – az oszteopátia szó szerinti fordításban ezt jelenti – dr. Andrew Taylor Still amerikai orvos alkotta meg. Tanításának egyik legfontosabb állítása szerint „az élet mozgás”. És ez egyúttal a kezelés lényege is: a különböző testrészek harmonikus mozgása. Ebben több mint 200 csont és kereken 700 izom vesz részt. Ezeken kívül pedig: egyéb szervek, ízületek, kötőszövetek, idegek, véredények. A legkülönfélébb szövetek rendkívül összetett és harmonikus együttműködése. Minden szervünket kötőszövetek, szalagok, izmok és idegek kapcsolják össze a csontokkal. Ebből világossá válik, hogy milyen jelentős hatást gyakorolhat az, amikor ez a bonyolult, finoman összehangolt rendszer valahol zavart szenved. Blokkolt csigolyák, spasztikus izomzat, megkeményedett kötőszövetek, elmeszesedett véredények, helyükről eltolódott szervek – mindez olyan, mint amikor a motorba vagy a fogaskerekek közé homok kerül: minden csikorogni kezd, ami az élő szervezetben fájdalom formájában jelentkezik. Előfordulhat, hogy az elsődleges kóroknak tekintett rugalmassághiány nem helyben, hanem távolabbi testrészekben idéz elő panaszt. A mozgás szervrendszerében (gerincoszlop, ízületek, izmok, inak, szalagok), amellyel a strukturális oszteopátia foglalkozik, ezek a távoli hatások jól megérthetők: nem ritka, hogy a bokaficam a láb izomzata révén a medence ferdeségét idézi elő, ami további kiváltó oka lesz a gyakran ismétlődő lumbágónak. Ha ez az állapot hosszabb ideig fennáll, az izomfeszülés és a gerincre gyakorolt terhelő hatás felfelé továbbterjedve eljut a vállakig vagy a nyaki gerincig, ami fejfájásban nyilvánulhat meg. A kórtörténet (anamnézis) felvétele során a szakember számos ilyen lehetséges távoli okra figyel fel, amit a tapintásos vizsgálat lelete általában visszaigazol. Hogyan viszonyul az oszteopátia a kiropraktikához? Hasonló összefüggésekről tud a kiropraktika (csontkovácsolás) is. A terápiás gyakorlat mindkét iskola esetében hasonlítanak egymásra. Ennek ellenére az oszteopátia és a kiropraktika között sokkal több a különbség, mint a hasonlóság, noha a gyakorlatlan szem számára ez első látásra nem egyértelmű. A kiropraktor (csontkovács) rövid, impulzus jellegű technikákat alkalmaz (rántás), amely passzív (a pácienst mozgatja) és közvetlen (a blokkolt ízületet a blokkal ellentétes irányban mozgatja). A koponya és az agyhártya jelentősége Az oszteopátiában a koponya különösen fontos szerepet kap. Koponyánk számos, egymással kutacsokkal, rugalmasan illeszkedő csontból áll. Az agyhártyák a koponya belsejében kötik össze egymással a különböző struktúrákat. A gerincvelői hártyák révén az agyhártya egészen a medencéig terjed. Lényegében az egész központi idegrendszert beborítják. Az oszteopátiának ezzel a területtel foglalkozó ágát kranioszakrális terápiának nevezik, amely önálló terápiás rendszert alkot. (Lásd 2007/10. számunk). Az oszteopátián belül azonban az említett három ágat (strukturális, viszcerális és kranioszakrális oszteopátia) egymáshoz szorosan kapcsolódó területnek tekintik, ezért együtt tanítják és alkalmazzák ezeket. Szakértő kezekben az oszteopátia hasznos az élet bármely szakaszában, a bölcsőtől késő öregkorig: ?    A nehéz szüléssel vagy császármetszéssel világra hozott, vagy egyéb okokból nyugtalan csecsemőn gyorsan, hatásosan segít. ?    Eredményesen kezelhetők a fejlődési és koordinációs zavarok, a fej- és hasfájás. Ha gerincferdüléstől tartunk, feltétlenül vonjunk be a terápiába oszteopatát is. ?    Későbbi életszakaszban bármely mozgásszervrendszeri panasz esetében: a meghatározhatatlan eredetű hátfájástól a porckorong-károsodásáig, a bizonytalan eredetű térdfájástól a műtéti utókezelésig. ?    Fájdalomszindrómák: fejfájás, alhasi fájdalmak, nem szív eredetű mellkasi fájdalmak, a váll és a nyak fájdalmai kiválóan reagálnak az oszteopátiás kezelésre. ?    A krónikus, állandóan kiújuló gyulladásos betegségek az érintett szerv anyagcseréjének javításával tartósan kezelhetők. A hólyag ürítési zavarai és a funkcionális szervi betegségek az oszteopátia hálás területei. Miért fontos az okok felkutatása? Mit csinál az oszteopata? Először is részletesen ki kell kérdezni a pácienst, mielőtt fizikális vizsgálatra és kezelésre kerülne sor. A kikérdezés és a vizsgálat fő célja, hogy a terapeuta megértse, hogyan, miért alakultak ki a jelenlegi panaszok, és hol vannak azok a tartalékok, amelyek segíthetnek a gyógyulásban. Ebben olyan tényezők is fontosak lehetnek, amelyeknek első pillantásra semmi közük a páciens panaszához. Ilyenek pl. a régen megtörtént balesetek, sérülések, betegségek, műtétek vagy érzelmi terhek. De idesorolhatók a hétköznapi életvitel és a táplálkozási, illetve alvási szokások is. Az oszteopatának alaposan meg kell figyelnie páciensét, amint az a rendelőbe lép. Minden fontos lehet. A részletes anamnézis felvétele után kezdődik a terápia. Az oszteopata nem úgy jár el, hogy meghatározott betegségek esetén meghatározott fogásokat alkalmaz. Minden páciensnél kideríti az egyéni kórtényezőket, amelyek nyomán kialakult a betegség. Éppen ezért előfordulhat, hogy két betegnél, akinek teljes mértékben megegyeznek a tünetei, teljesen eltérő módon alakul a kezelés. Konkrétan: az oszteopata pontosan kitapintja az egyes szöveti struktúrák, ízületek működési és mozgási zavarát, és finom, lágy mozdulatokkal és fogásokkal stimulálja ezek normális funkcióját. Közel száz technika létezik az oszteopátiában. Két példa: Az ún. izomenergia-technika keretében az izmokat finoman megfeszítik és a mozgáskorlátozottsággal azonos vagy ellentétes irányban nyújtják. A „Strain-Counterstrain-Technika” során a mozgásában korlátozott testrészt úgy pozícionálják, hogy a korlátozottság helyén a feszülés a legkisebb mértékű legyen, ugyanakkor fokozódjon az ellentétes mozgást végző (antagonista) izom tónusa. Eközben a fájdalmas pontra nyomást gyakorolnak. Mikor segíthet az oszteopátia? A tapasztalatok szerint az oszteopátiával számos betegséget és panaszt lehet eredményesen kezelni: porckorongsérvet, térdfájdalmakat, megrándult ízületeket, székrekedést, hasmenést és gyulladásokat, migrént, hólyaghurutot, menstruációs panaszokat vagy az állkapocs fájdalmait. Ennek ellenére az oszteopátiának is megvannak a maga határai. Különösen akkor, ha az érintett szövet elpusztult, sérült, struktúrájában károsodott. Ilyen pl. az artrózis (ízületi kopás), az összeesett porckorong vagy a rákos daganat. Az ezekkel összefüggő panaszokat azonban, ha megszüntetni nem is, enyhíteni lehet a módszerrel. Idősebb emberek és csecsemők is kezelhetők oszteopátiával, mivel a módszer szelíd és veszélytelen, hiszen a műfogások és mozdulatok rendkívül szelídek, lágyak, és nem erőből történnek. Kevésbé látványosak, de annál hatásosabbak az oszteopátiás kezelések az idült fejfájások kezelésében, amikor is a panasz néhány kezelés után tökéletesen megszűnik. Az oszteopata fő feladatának nem pusztán a fájdalmak csillapítását, hanem a páciens szervezetének általános vitalizálását tekinti. A finom, óvatos technikák alkalmazásával a feszült testrészek mozgékonyságát állítják helyre.