Minden teremtménynek szüksége van az élethez fényre - amelyet közvetlen vagy közvetett formában vesznek magukhoz. Nem csoda hát, ha elődeink a Napot istenként tisztelték, imádták. ...

Minden teremtménynek szüksége van az élethez fényre - amelyet közvetlen vagy közvetett formában vesznek magukhoz. Nem csoda hát, ha elődeink a Napot istenként tisztelték, imádták. A fény azonban sokkal több puszta világosságnál, több, mint puszta energia. Táplálék és gyógyszer a növények, állatok és emberek számára.

Több mint 35 esztendeje a New Yorki Bronx Állatkertben újfajta attrakciót gondoltak ki. A kanadai Új-Skócia sziklás tengerpartján egy csapat furcsa kinézetű madarat fogtak be, amelyek fratercula arctica fajhoz tartoztak. Vízimadarakról van szó, amelyek némiképp a pingvinekre hasonlítanak. Feltűnő jellegzetességük nagy, színes csőrük.

Az amerikai állatkertben külön madárházat építettek nekik, hogy a madarak jól érezzék magukat fogságban is. A színes madárcsapat azonban apátiába süllyedt, csőrük kifakult és szaporodni sem voltak hajlandók. Mivel a madárháznak nem volt kifutója, lakói nem tudtak hozzáférni a természetes napfényhez, ezért dr. Burning, az állatkert fő ornitológusa gyanakodni kezdett, vajon nem ebben a tényben keresendő-e a madarak állapotában beállt változás. A madárház világítását teljes spektrumú izzókkal oldották meg, tehát olyan égőkkel, amelyek fényspektruma szinte teljes mértékben megegyezik a napfény spektrumával. A hatás lenyűgöző volt: A madarak életkedve, természetes színezete helyreállt, és csakhamar tojást is raktak. Azóta más állatkertekben más állatfajokkal is megismétlődött ez a tapasztalat: az állatok jobban szeretik a teljes fényspektrummal világító fényforrásokat, mint a neoncsöveket.

Teljes fényspektrummal
A teljes fényspektrummal világító fényforrásokat dr. John Ott fotográfusnak köszönhetjük. Eredetileg banktisztviselő volt, a fotózás csupán a hobbija volt. Később azonban felkeltette érdeklődését a lassított felvételek készítése, majd e technikára specializálódott. Ezzel a módszerrel a rendkívül lassú mozgásokat, pl. a növények növekedését is láthatóvá lehet tenni. Az eljárás lényege, hogy ugyanarról a motívumról bizonyos időközönként felvételt készítenek, amelyeket később filmre visznek és lejátsszák őket. Az ilyen filmek lejátszásakor folyamatos, gyors mozgást láthatunk. A gyakran hetekig, hónapokig tartó fotózásnál igen fontos, hogy a motívum minden képen azonos módon legyen megvilágítva, ellenkező esetben a film lejátszásakor a képek világossága vibrálna. E célból John Ott műtermében mesterséges megvilágítást használt, a természetes napfényt pedig zsalugáterrel szűrte ki a helyiségből.

Megfigyelte, hogy egyes virágok a mesterséges fényben is jól érezték magukat, kinyíltak, mások ugyanakkor elszáradtak. Dr. Ott sokáig tanakodott, mire ráébredt, hogy a jelenség a világítással lehet összefüggésben: Akkoriban igen sok felvételt készített Walt Disney megbízásából, többek között a sütőtök kifejlődését örökítette meg. E felvételek szolgáltak a Hamupipőke c. rajzfilmben ama filmtrükk alapjául, amelyben egy sütőtök postakocsivá változik. Ott a felvételek készítése során megfigyelte, hogy a vöröses árnyalatú mesterséges fény hatására a tök nőnemű, a kéktől pedig a hím virágai elszáradtak. Ha azonban mindkét színű fényt kombinálta egymással, a virágból kifejlődött a tök.

Miután felfigyelt a fény biológiai hatására, kísérletezni kezdett, hogy tisztázza, az egyes fényforrások milyen hatást gyakorolnak az élőlényekre. Néhány esetben drámai volt a hatás:

A vörös fénynek kitett kísérleti egerek néhány hét alatt megbetegedtek, hat hónap leforgása alatt leszáradt a farkuk. A mesterséges fényben sejtjeik nem osztódtak tovább. A sejtosztódás csak akkor indult meg újra, amikor a mesterséges fényt ibolyántúli fénysugarakkal (UV) gazdagították. A túl sok UV-fény ellenben roncsolta a sejtfalakat.

Állatokon és növényeken végzett kísérleteinek eredményeiből dr. Ott arra következtetett, hogy minden élőlénynek hosszú távon a napfény teljes fényspektrumával azonos fényre van szüksége ahhoz, hogy egészséges maradjon. A fényspektrum talán legfontosabb része az a csekély mértékű UV-fény, amely az atmoszféra szűrőin áthatolva eljut bolygónk felszínéig. Ez a fénytartomány azonban a legtöbb lámpaizzó és fénycső fényéből teljes mértékben hiányzik. Dr. Ott sok utánajárás és fáradság után végre talált olyan gyártót, aki hajlandó volt olyan fénycsövet előállítani, amely a teljes fényspektrumot képes kibocsátani magából.

A kutató ezután ezzel a teljes spektrumú fényforrással végzett kísérleteket. Többek között iskolában is fényképezett. A kísérlet elején, mesterséges fényforrásnak kitéve a gyermekek igen nyugtalanok voltak, egyesek kifejezetten hiperaktívnak tűntek. Miután a tantermekben a hagyományos izzókat teljes fényspektrumú fényforrásokra cserélték, a gyerekek iskolai teljesítménye jelentősen javult, a hiperaktivitás pedig megszűnt, a gyermekközösségben előforduló betegségek pedig a korábbi egyharmadára csökkentek.

A 60-as és 70-es években más amerikai iskolákban, valamint irodákban, gyárakban és vendéglőkben végzett kísérletek szintén pozitív eredménnyel zárultak. A teljes spektrumú fényforrások ennek ellenére sem hódították meg a piacot, ahogy várni lehetett volna.

Miért életfontosságú az UV-fény?
A New York-i állatkertben szerzett tapasztalatok egyértelműek. Felmerül a kérdés, hogy ha a hosszú távon mesterséges fényben élő állatok megbetegszenek, mi a helyzet az emberrel. Illetve fordítva, ha az állatoknak jót tesz a teljes fényspektrumot felölelő fény, akkor jót tesz az embernek is?

A modern ember manapság az állatkertlakókhoz hasonlóan kis zárt ketrecekben, zárt terekben éli életét. Testét betonfalak és üvegtáblák szigetelik el a napfénytől. Ha az állatoknak szüksége van némi UV-fényre, vajon az embernek nincs-e szüksége rá?

Manapság sokat hallani az ibolyántúli sugarak káros hatásáról, hasznukról annál kevesebbet. Kétségtelen, hogy ha túl sok éri testünket, az káros, de így van ez sok egyébbel, amit kis mennyiségben hasznosnak tudunk, pl. a vitaminokkal vagy az életfontosságú oxigénnel. Ennek ellenére aligha van olyan ember, aki a vitaminmentes táplálkozást propagálná, vagy szobája levegőjéből ki akarná szűrni a “veszélyes” oxigént.

Az emberi szem számára láthatatlan UV-fényt általában három tartományra osztjuk: UV-A (400-320 nanométer), amely a látható ibolyaszínű fényhez kapcsolódik, az UV-B (320-290 nanométer) és az UV-C (290-100 nanométer). Utóbbi az élőlényekre erősen káros, de bolygónk légköre szinte teljes mértékben kiszűri, így nem jut el a Föld felszínére - legalábbis addig, míg az ózonpajzs ép. Az UV-A és UV-B tartomány ezzel szemben bizonyítottan életfontosságú az élőlények szempontjából.

A szemünkbe behatoló fénynek két fontos funkciója ismeretes: “optikai” tartománya a látóidegeken keresztül lehetővé teszi a látást, “energetikai” tartománya aktiválja az anyagcserét és hormonrendszerünk mirigyeit. Mindezt több orvosi kutatással igazolták. A kutatások egyik úttörője a Münsteri Egyetem szemészeti klinikájának vezetője, prof. dr. Fritz Hollwich volt. Kutatásaival bebizonyította, hogy a természetes napfény UV-tartománya fontos, pozitív élettani hatást gyakorol szervezetünkre. A kizárólag mesterséges megvilágításban tartott kísérleti személyek szervezetében jelentős mértékben megemelkedett a stresszhormonok szintje, amely természetes napfény hatására visszaállt a normális szintre.

Potenciazavarok fényhiány hatására?
A napfény, ill. a napfény teljes fényspektrumát kisugárzó fényforrások UV-tartománya befolyásolja az agyalapi mirigyet, amely hormonrendszerünk fő irányítója. Ez a folyamat tehát szoros kapcsolatban áll a nemi hormonok működésével. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az a tény, hogy a civilizált államokban, amelyekben az emberek nagy része szinte állandóan mesterséges világítás alatt él, az utóbbi időben járványszerűen terjed az impotencia.

Az USA-ban 1994-ben végzett felmérés szerint a 40-70 esztendős férfiak 52%-a potenciazavarokkal küzd. Vajon nem kell-e a mesterséges fény hatásaira gyanakodnunk? Ha a New York-i állatkertben a tengeri madarak a mesterséges fény hatására elvesztették szaporodóképességüket, miért ne történhetne ez meg az emberrel is?

Sok kutatással bizonyították, hogy igenis szükségünk van bizonyos mennyiségű ibolyántúli UV-fényre, hogy megőrizhessük egészségünket. Ebből pedig az ipari államokban lakó emberek már most is túl kevéshez jutnak hozzá. E ténnyel sokan a civilizációs betegségek egész sorát hozzák kapcsolatba, többek között a rákot, a cukorbetegséget, az elhízást és az alkoholizmust.

Épületeink és járműveink ablakai nem engedik át az UV-sugarakat. Sok napszemüveggyártó 100%-os UV-szűrő üvegek előállításával foglalkozik. Az otthonunkban és munkahelyünkön világító lámpák, fénycsövek szintén nem bocsátanak ki UV-fényt. Éppen ezért egyre nagyobb mértékben szenvedünk hiányt. Fontos volna tehát, hogy rendszeresen tartózkodjunk napfényben. Természetesen ezt sem szabad túlzásba vinni és addig pörkölődni a napon, míg bőrünk hólyagosra ég.

Magas vérnyomás, köszvény, akné
A teljes spektrumú fényt évek óta alkalmazzák terápiás céllal, és jelentős sikerekről számolnak be a magas vérnyomás, a megemelkedett koleszterinszint, a cukorbetegség és az ún. téli depresszió kezelésében.

Több vizsgálatban kimutatták, hogy a teljes fényspektrum használata a napfényhez hasonló módon javítja a szervezet kalciumfelvételét. Éppen ezért az idősebb korosztálynak ajánlatos gyakrabban a szabadban tartózkodni.

Az UV-fény ugyanakkor segít leküzdeni a baktériumokat és a gombákat, enyhíti a köszvényt, az aknét és a pikkelysömört, erősíti immunrendszerünket.

A fény jelentős biológiai hatással bír, de nemcsak energiával látja el testünket, hanem biológiai információval is. A biológiai rendszerek fény útján kommunikálnak egymással. Egyes feltételezések szerint a sejtek anyagcsere-folyamatainak vezérlésében a biokémiai anyagok mellett fény is részt vesz. Minden élőlény abból a fényből él, amit közvetlen vagy közvetett módon felvesz. Az a fény pedig, amit magukból kibocsátanak, vitalitásuk minőségére jellemző. Az Angliában élő dr. Mae Wan Ho biokémikus kutatásai e tényt tárták fel. A Londontól egyórányi autóútra található Miltin Keynes Open University kutatója diákjaival közösen olyan eljárást dolgozott ki, amely során polarizált fényű mikroszkópon keresztül parányi élőlényeket - egysejtűeket, vízibolhákat vagy lárvákat - különleges színes megvilágításban lehet látni. A polarizált, azaz egyenirányított fénnyel megvilágított látóterű mikroszkópokat ásványok kristályszerkezetének vizsgálatához használják. Az a tény, hogy ezzel a műszerrel élőlényeket, szöveteket is vizsgálhatunk, azzal magyarázható, hogy az élő szervezeteknek folyadékkristályokhoz hasonló struktúrája van. Azonban csak addig, míg élnek! A szervezetek fénye és színe azok vitalitásának mércéjeként működik. Ha elpusztulnak, nem bocsátanak ki fényt és színeket.

Ez a képalkotó eljárás azért különleges, mert az élő rendszerek dinamikus szervezettségét mutatja, ami a rendszer energiafelvételével áll kapcsolatban. Ha tehát egy szervezet egészséges, vitalitása erős, erőteljes színekben pompázik. Ha nyugalmi állapotban van, lehűlt vagy erősen kiszáradt, veszít színeiből. Ha pedig elpusztul, színei teljesen eltűnnek, méghozzá meglehetősen gyorsan.

A fény és az élet elválaszthatatlanok
Mindez azt jelenti, hogy a lélek “lekapcsolja a lámpát”, amikor elhagyja a testet? A természetben számos példát találunk rá, hogy a halál a színek elvesztésével jár: a levelek élénkzöld színe komorbarnára vált, a rothadt gyümölcs pedig megfeketedik. A fekete egyébként nem véletlenül a halál színe. Az életet sok mesében, regében gyertyához hasonlítják: ha a gyertya leég, fénye ellobban, az ember meghal. Dr. Ho kutatási eredményei alapján elmondható, hogy az élet gyertyafénye több puszta szimbólumnál vagy mesénél. A fény és az élet szorosan egymáshoz tartozik.

A német dr. Fritz Popp biofizikus szintén évek óta a fény és az élet kapcsolatával foglalkozik. Szűkebb kutatási területe a biofotonok kutatása. E fogalom alatt egészen gyenge fénysugárzást kell értenünk, amely a sejtekből indul ki, és a kutatók feltételezése és a kutatások eredménye szerint a sejtek egymás közötti kommunikációját és az anyagcsere-folyamatok koordinálását szolgálja. Ennek a rendkívül gyenge fénysugárzásnak a mérésére különleges műszert, emissziós fotométert fejlesztett ki. A műszer olyan érzékeny, hogy a sötétben egy szentjánosbogarat 10 kilométer távolságból is észlelne.

Sejtek közötti kommunikáció
A sejtosztódáskor számtalan biokémiai folyamatot kell pontosan és rövid idő alatt lebonyolítani. Milyen vezérlés lehet a fénynél gyorsabb? Ha egy élőlény növekedni kezd, sejtjei a megfelelő helyen, a megfelelő mennyiségben és mértékben kezdenek el osztódni, hogy az élőlény a kívánt formát elnyerje. Hogy mindez véletlenszerűen, vezérlés, irányítás nélkül történne - a folyamatok rendkívüli összetettségét és hatékonyságát tekintve - teljességgel lehetetlen. Az egyes sejteknek mindeme folyamatok közben pontosan koordinálniuk kell aktivitásukat, s ez a koordináció fény útján történik. Ahogyan mi, emberek bizonyos alkalmakkor levelet írunk, máskor a telefon segítségével kommunikálunk, a sejtek is többféle módon kommunikálnak egymással: olykor biokémiai üzenettovábbító vegyületekkel, pl. hormonokkal, máskor pedig fénnyel.

E fénnyel történő sejtkommunikáció felkutatását tekinti dr. Popp fő feladatának. Az alapkutatással párhuzamosan gyakorlatiasabb célú vizsgálatok is folynak intézetében, pl. élelmiszerekkel. Ha bármely anyagot fénnyel sugárzunk be, majd megmérjük, hogyan bocsátja ki magából az elnyelt fényt, megállapíthatjuk, hogy az adott anyag a rendezettség milyen állapotában van. Ez az állapot kifejezi vitalitását és egészségét is. Jelentős különbségek mérhetők az élő és halott, az egészséges és beteg szervezetek, valamint az egyes zöldség- és gyümölcsfélék között. Dr. Popp kutatócsoportja megállapította, hogy a biológiai termesztésből származó almák belső rendezettsége sokkal magasabb fokon áll, mint a hagyományos termesztésből származó egyedeké. A fóliasátorban termelt paradicsom értékei is sokkal rosszabbak, mint a szabadföldi példányoké; a legrosszabb értékeket a hidrokultúrában termelt paradicsomoknál lehetett mérni.

Általában nem figyelünk rá, pedig a zöldségek és gyümölcsök már külső megjelenésükben is tükrözik a belső harmóniát és rendezettséget. A keresztbe vágott alma és körte öt- vagy tízszögű szimmetrikus alakzatot mutat. A kígyóuborkánál és a paradicsomnál háromszögű vagy hatszögű szimmetrikus alakzatot figyelhetünk meg, míg a paprikánál négyszög- vagy nyolcszögforma mutatkozik. Ha a biológiai termesztésű zöldségeknél és gyümölcsöknél magasabb a biofoton-kibocsátás, ebből arra következtethetünk, hogy ezek az élelmiszerek jobb minőségűek?

Az élelmiszerek hatása szervezetünkre
A magasabb szinten rendezett élelmiszerek belső rendje áttevődik a fogyasztó szervezetére. Erwin Schrödinger Nobel-díjas kutató, a kvantumelmélet atyja sokat gondolkodott az életről is. Már az 50-es években kifejtette abbéli véleményét, hogy az étellel nem pusztán kalóriákat veszünk magunkhoz, hanem egyfajta “rendezettséget”. Ezt a rendezettséget a fény közvetíti. Az élelmiszereinkben elraktározott fényt vesszük magunkhoz, amely a testünkben zajló folyamatok szabályozásában részt vesz.

Dr. Popp kutatócsoportja nem csak zöldségekkel és gyümölcsökkel kísérletezett. Olajakat is teszteltek, és szignifikáns különbségeket állapítottak meg a hidegen sajtolt és a finomított olajok között. Az ökológiai termesztésből származó zsályánál mért eredmények kétszer olyan jók voltak, mint a nagyüzemi termesztésűeknél. Egy francia parfümgyártó megbízásából szintetikus és természetes aromaolajakat hasonlítottak össze. Ez a mérés is a természetes eredetű aromák javára döntötte el az összehasonlítást.

Az ivóvíz biológiai minőségét is vizsgálták. Ha a vizet vírusok, baktériumok vagy vegyi anyagok szennyezték be, az a biofotonméréssel is kimutatható volt.

A tojások vizsgálata a már korábban feltételezett tényeket támasztotta alá: a legrosszabb minőségű tojások a ketrecben tartott tyúkoktól származtak, míg a legjobbak a szabadföldön tartott, biológiai termesztésből származó magokkal táplált állatoktól. Némiképp leegyszerűsítve: A “legboldogabb tyúkok” tojták a legjobb minőségű tojást. Joggal feltételezhetjük, hogy a “boldog” tehenek jobb minőségű tejet, a “boldog” sertések pedig jobb minőségű húst adnak.

Homeopátiás gyógyszerek
Dr. Popp munkásságának fontos aspektusa volt a daganatos szövetek vizsgálata. Biofotonméréssel a tumorsejtek élesen elkülöníthetők az egészséges testi sejtektől. A vizsgálatok azonban ennél is messzebb vezettek: a fénymérési módszerrel kimutatható volt a gyógyszereknek a daganatsejtekre gyakorolt hatása is.

Egy nőbeteg részére, akit a hivatalos orvostudomány menthetetlennek tartott, dr. Popp egy homeopátiás fagyöngykészítményt vizsgált be. A beteg szervezetéből származó sejttenyészet a készítménnyel kezelve rövid idő múlva az egészséges testi sejtekkel azonos fényt bocsátott ki. A hölgy ezután hónapokig szedte a fagyöngypreparátumot, aminek következtében állapota szemmel láthatóan javult. Ma, 15 esztendővel azután, hogy orvosai feladták, él, és jó egészségnek örvend.

Dr. Popp sokféle homeopátiás gyógyszert tesztelt, és megállapította, hogy a növények D 12-es hígítású készítményekre is reagálnak. A német kormánynak írt jelentésében pozitív véleményt nyilvánított a homeopátiával kapcsolatban, amelyben kiemelte, hogy a készítmények hatásmechanizmusa nem kémiai, hanem információs természetű.

Dr. Popp és munkatársai ezután az emberi bőr által kibocsátott fényt kezdték el vizsgálni. E vizsgálatok keretében kézrátétellel gyógyítók kezét is vizsgálták, és megállapították, hogy egyes gyógyítók keze az átlagos érték tízszeresét bocsátja ki.

Mivel a bőr méréséhez a sejttenyészeteknél alkalmazott emissziós fotométer nem volt elegendő, speciális erősítőket és egy teljesen fényszigetelt sötétkamrát kellett alkalmazni. Ezek segítségével az emberi test egészét körülvevő gyenge fényt, az aurát kezdték vizsgálni.

Minden más élőlényhez hasonlóan mi is fényt veszünk fel, majd ki is bocsátjuk azt - legalábbis amíg élünk. A vizsgált gyümölcsökhöz és zöldségekhez hasonlóan szervezetünk belső rendje a kibocsátott fény minősége alapján lemérhető. Mindez igazolja a különleges képességű emberek állítását, miszerint egészségi állapotunk az aurában megmutatkozik. Ennek a testet körülvevő aurának létezését a materialista szemléletű tudomány a mai napig tagadja, vagy legalábbis gyanakodva fogadja. Az aura létezéséről már évszázadokkal ezelőtt tudtak elődeink, sok vallásos témájú ábrázoláson meg is jelenítették a fej körüli glória formájában.

Színes fénnyel végzett terápia
A legtöbb divatkreátor nem gondolkodik sokáig azon, hogy kreációinak színe mennyire harmonizál viselőjük szervezetével. Legalábbis ezt kell feltételeznünk, ha a kirakatokban látható ruhák színeit szemléljük. Viszonylag ritkán látunk tiszta színeket, viszont gyakori a barna és a szürke, ami jelentős mértékben tompítja az emberi kisugárzást, nem beszélve a feketéről, ami szinte teljesen visszatartja azt.

A ruházatunkon áthatoló fényt befolyásolja a ruha színe. Az ily módon megfestett fény bőrünkön keresztül befolyásolja egész szervezetünk működését. Jól példázza ezt a 70-es évek végén Peter Mandel természetgyógyász által kifejlesztett színakupunktúra. Az eljárás egyszerű: Egy apró lámpa és több fényszűrő segítségével színes fényt bocsátanak az akupunktúrás pontokra.

A módszer különösen a hormonális diszharmóniák és az ún. bagatell betegségek, pl. hűlés kezelésében bizonyult sikeresnek. Súlyosabb betegségeknél csak kiegészítő eljárásként alkalmazható. A gyomor, a máj és epepanaszok, valamint a fejfájások széles skálája igen jól kezelhető színes fénnyel. Az egyik leghálásabb terület azonban a gyermekek kezelése, akik a felnőtteknél is gyorsabban és intenzívebben reagálnak a színes fényre. A színes fénnyel végzett kezelés náluk olykor minden egyéb gyógymódnál gyorsabban fejti ki hatását.

A fényterápia úttörői - Edwin Babbitt, Niels Finsen, Dinshah Ghadiali és Harry Spitler - már a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján megdöbbentő sikereket értek el a színes fénnyel végzett gyógyítás terén. A modern kutatások sorra igazolják eredményeiket.

A piros fény serkentő hatású, növeli a vérnyomást és a légzésfrekvenciát, egyes esetekben a migrénes fejfájást csillapíthatja. A kék fény nyugtat, csillapítja az ízületi gyulladást és az újszülöttek sárgaságát. A türkiz színű fény gyulladásgátló hatású. A diszlexiában szenvedők jobban olvasnak, ha színes fóliákról kell leolvasni a szöveget. A gyerekek iskolai teljesítménye érezhetően javul, ha az osztálytermek falait meleg színekkel, pl. meleg sárgára vagy narancssárgára festik be.

A kutatások még bizonyára sok érdekes meglepetést tartogatnak, joggal számíthatunk új meglepetésekre. Néhány dolog azonban biztos: A fény több puszta világosságnál, és több puszta energiánál. A fény táplálék, és nem csak a növényeknek, hanem nekünk embereknek is. A fény orvosság is egyben, a gyógyító fényben pedig - legalábbis bizonyos mennyiségben - helye van az UV-fénynek is.

A fény az élet és az egészség egyik legfontosabb forrása - ez bizonyos, ezért nagyobb megértést tanúsíthatunk elődeink iránt, akik szentként tisztelték, vagy egyenesen istenként imádták a fényt és a napot.

V. T.
(Természetgyógyász Magazin Online, 2004. január)