A szemünknek jót tesz a sokféle szín látványa, míg a növények illata az orrunkra hat. A frissen kaszált fű illata visszaidézi a gyerekkorunkat, az orgonáé az első szerelmünket. Mindezeknek a dolgoknak terápiás hatásuk van.

Mihelyt előbújnak a tavaszi nap első sugarai, az emberek is kimennek a kertbe és munkához látnak. Manapság már ritkán vezérli őket a kényszer, sokkal inkább örömüket lelik a természetben végzett tevékenységben. A kerti munka azonban több, mint egyszerű hobbi, aminek teli gyümölcsöskosár az eredménye. Ez a tevékenység inspirálólag hat, elégedettséget hoz és még gyógyító erővel is rendelkezik.

Minden kertben számtalan metafora rejtőzik. Többek között a szépség és a mulandóság jelképe, a növekedésé és a határoké. Aki valaha is helyrehozott már egy öreg, elvadult almafát, talán átélt már hasonló érzéseket: ott állunk a fa alatt, amelynek az ágai összevissza nőnek. Sok egyenesen felfelé tör, mások összefonódnak a szomszédos gallyakkal, néhány pedig szemmel láthatólag elszáradt. Ha ennek a fának az életében rendet akarunk tenni, először hátrább kell lépnünk, és onnan a távolból szemügyre vennünk, hogy meglássuk a fa igazi természetét. Csak ezt követően ragadjuk meg a létrát és a metszőollót. A munka végeztével a korábban jól ismert almafa megkopasztottnak, szinte csupasznak tűnik. Annál nagyobb lesz az örömünk, amikor a tavaszi nap első sugarainak hatására nyílni kezdenek rajta a virágok. Nem könnyű feladat átvinni ezt a hasonlatot a saját életünkre?

Ahogyan a kertben könnyen támadnak filozofikus gondolataink, úgy arra is alkalmas hely ez, hogy tökéletesen kikapcsoljunk és megtaláljuk a nyugalmat. Főként amikor egyedül dolgozunk a kertben, akkor találunk alkalmat arra, hogy feldolgozzuk a hétköznapok történéseit, és szabad folyást adjunk az érzelmeinknek. Sok ember például rendkívül megnyugtatónak találja, ha gondosan simára gereblyézhet egy darabka földet. Az agresszió pedig jól levezethető és ezzel értelmes munkává alakítható a kapálással vagy ásással. Hasonlóképpen működik a hangulatátvitel is. Ha például a paradicsomágyásban felfedezzük az első kis piros paradicsomokat, vagy megcsodálunk egy kellemesen illatozó rózsát, boldog mosollyal az arcunkon térünk majd vissza embertársainkhoz.

A szabadban végzett munka további haszna, hogy megtanít tisztelni a természetet. A növények nem a mi kívánságaink szerint viselkednek, hanem megvan a maguk ritmusa és időbeosztása. Vagy ahogyan egy olasz közmondás tartja: Hiába rángatod az olajfát, attól nem fog gyorsabban nőni.

Több mint hobbi: a kerti munkának terápiás hatása van
A terápiás kerti munka célja, hogy az érzéseket átvigye a kertben végzett tevékenységre, vagy a munkamódszert a lelkiállapothoz igazítsa. Nincs szó vadonatúj módszerről, hiszen a kolostorkerteket már a középkorban is használták gyógyító célokra. A technika a 40-es, 50-es években vált újra népszerűvé, amikor az Egyesült Államokban a háborúból hazatárt veteránoknak kerti munkával segítettek feldolgozni az élményeiket. A terápiás kertészkedés ma is nagyon népszerű az angolszász világban, de lassan német földön is terjedőben van. Az eljárás a legkülönfélébb betegségek és problémák esetén hasznos lehet. Alkalmazzák gyerekekkel és felnőttekkel végzett pszichoterápia keretében ugyanúgy, mint a rehabilitációban, az ergoterápiában vagy az időskori mentális problémákban szenvedő betegeknél, és mindig meglepő eredménnyel.

A gyomirtás feloldja a belső görcsöket
Akármilyen módszerekkel dolgozik is a pszichoterápia, a cél mindig a belső problémák felismerése és a hozzájárulás a megoldásukhoz. A zöld terápia – ahogyan a terápiás kertészkedést emlegetik – segít például az önbizalomhiányban szenvedőkön, vagy azokon, akik valamilyen traumán estek át. Szakképzett terapeuta közreműködésével az illetők megtanulják kis lépésekben megváltoztatni a magatartásukat.
Jó példa lehet erre annak a fiatal nőnek az esete, aki a saját igényeit a háttérbe szorítva mindig elfutott a konfliktusok elől. Gyomlálás közben feltűnt a terapeutának, hogy a lány csak a növények föld feletti, zöld levelei között kapirgál, nem hatol a dolgok mélyére. Ezt felismerve a tanultakat át tudta vinni a saját mindennapi életére is, és a probléma felismerése jelentette a változás felé vezető úton az első lépést. Átvitt értelemben a kertben megtanulta megkülönböztetni a jót a rossztól, és a kettőt következetesen elválasztani egymástól.

Egy férfinál az volt a probléma, hogy nem tudott felelősséget vállalni sem önmagáért, sem másokért. A földdel való bánásmód közben megtanulta, hogy a két keze eszközként használható a változások előidézéséhez, és hogy ezt ő maga képes elindítani. Szimbolikus módon egy beteg növény eltávolításával a saját problémáit is gyökerestül tépte ki. A terápiás kertészkedés során az emberek megtanulnak bízni a saját érzékeikben, és bátorságot kapnak saját erejük felhasználásához. Ezzel egyidejűleg felismerik önnön korlátaikat és megtanulnak sokféle dolgot elfogadni.

Mivel kertészkedés közben könnyen szóba lehet elegyedni másokkal, a terápiás kerti munka jól alkalmazható időseknél is. Sokan nehezen boldogulnak el az új környezetben, ha idősotthonba költöznek. Ezen változtat a rendszeresen megrendezett közös kertészkedési „klub”. Egy szakember vezetésével közösen tervezik meg például, hová mit ültessenek. Mindenkinek megvan a maga feladata, és a végeredményhez mindenki hozzájárul. Az is nagy előny, hogy közben mozogni kell, és ebben nem akadály a kor vagy a fittségi állapot.

Gyökeret verni egy új életszakaszban
Az idősek csoportjában mindenki a képességeinek és fizikai állapotának megfelelő feladatot kapja: aki nem lát jól, az lemorzsolhatja a levendula száraz virágait, aki nehezen mozog, az egy magasított ágyásban tehet-vehet. Utána a csoportban mindnyájan megosztják az élményeiket a többiekkel. Ha átélik, hogy újra „hasznosak” lehetnek, ez új értelmet ad az életüknek. És ha az átültetett árvácska új gyökeret ereszthet, akkor talán ők is.

Az időskori elbutulásban szenvedőknek gyakran meggyengülnek a többi emberhez fűződő kapcsolataik. Az ilyen emberek gyorsan otthon érzik magukat a kert jól átlátható és megbízható környezetében. A koruknak megfelelő, könnyű testi munka ezen kívül visszavezeti őket korábbi mindennapjaikba is. Ha összezavarodnának, a jól ismert kézmozdulatok – például ahogy leszedik a ribizlit – még mindig sikerülnek, és örömet szereznek nekik.

A rehabilitációs munkában a kertészkedés célja az elfelejtett képességek felélesztése vagy a korlátozottságok kompenzálása. Agysérülésen vagy kómán átesett embereknél a szaglás, az érintés és a szemlélés új, intenzív élményt jelent, ráadásul fejleszti a kitartást, a koncentrációs képességet és a mozgékonyságot. A növényekkel való bánásmód hol durvább, hol finomabb mozdulatokat igényel. Az érintettek ilyenkor először az egyszerű kézmozdulatokat gyakorolják, például szétmorzsolják a földdarabokat. A tevékenységek lépcsőzetesen egyre bonyolultabbá válnak, míg végül olyan finom mozdulatokat igénylő feladatokat is el tudnak végezni a betegek, mint a csírák pikírozása vagy egy kis növény átültetése. Mindez azt bizonyítja, hogy sok igazság rejlik a kínai mondásban: Az élet azon a napon kezdődik, amikor kialakítasz egy kertet.

Szabó