Stresszcsökkentés
Boldogabb élet a megfelelő hozzáállással
Betegségek A-tól Z-ig
Talán mindenki tisztában van vele, hogy a munkahelyi és hétköznapi stressz károsan befolyásolja szervezetünket és betegségek kialakulásához vezethet. Mindenhol ilyesmikről lehet olvasni: A stresszt el kell kerülni. Általában úgy gondoljuk, hogy ez nem lehetséges. Pedig „csak” a megfelelő hozzáállásunkon, életfelfogásunkon, értékrendszerünkön múlik minden.
A stressz és terhelés nélküli élet nem lehetséges és nem is célszerű.
Nem a békés semmittevésre teremtetett az ember, szüksége van
kihívásokra. Csak így képes fejlődni. Ugyanakkor ösztönösen mindannyian
érezzük, milyen fontos, hogy szabályozni tudjuk saját
energia-háztartásunkat. Ha ez nem sikerül, akkor több energiát
használunk fel, mint amennyit felvennénk. Ha ez az állapot hosszabb
ideig fennáll, annak bizony egészségünk láthatja kárát, amint azt a
stresszel és a túlterheléssel kapcsolatos kutatások is bizonyítják.
A munkához fűződő jó viszonyt magunknak kell megteremtenünk
Minél „stresszesebb” a munkanap, annál tovább tart, míg kiheverjük. Sok
ember egyszerűen nem tudja letenni a munkát, otthon is csak az jár a
fejében. Azonban az, hogy a munka mennyire megterhelő, nem csak külső
körülményektől függ, hanem attól is, hogyan értékeljük magunkban a
tevékenységünket – márpedig ez utóbbi csak tőlünk függ. Ha valaki a
munkájában csak nyűgöt, kényszert lát, az hamarabb kifárad. Aki azonban
átadja magát a munkájának, és azt kihívásnak tekinti, akár pozitív
emóciókat is felszabadíthat magában. A saját munkához fűződő jó viszony
azonban általában nem automatikusan alakul ki. Gyakran magunknak kell
megteremtenünk azt. Hogy ez még nehéz körülmények között is lehetséges,
a következő példák bizonyítják:
A városi szemétszállító vállalat egy alkalmazottja egy interjúban így
jellemezte helyzetét: „Nélkülünk, szemetesek nélkül, a társadalom élete
elviselhetetlen lenne.” Egy ablakmosó pedig ekképpen: „Kora hajnalban,
5 óra körül kezdek dolgozni. Élvezem, hogy a város még alszik. Az
ablaktáblák ritmikus mozgással történő tisztítását úgy élem meg, mintha
transzba merülnék. Mindig igyekszem tökéletesíteni magamat, a munkámat.
Tudományos kutatások bizonyítják, hogy több százezerszer kell még egy
olyan egyszerű munkafolyamatot is ismételni, mint az ablakmosás, mire
százszázalékosan tökéletesen tudjuk elvégezni.”
Mindkettőjüknek valami egészen különleges dolog sikerült. Nevezetesen,
hogy egy kevésbé attraktív tevékenységet képesek voltak jelentőséggel
megtölteni. Munkájukat pozitív fényben látják, ami terhelhetőbbé teszi
őket – pozitív hozzáállásuk stresszpufferként működik. Aki úgy áll a
munkához, hogy „Sok a teendő, gyorsan tűnjünk innen!”, azzal nem segít
saját magán. Ahelyett, hogy valami ellen küzdenénk, helyesebb, ha
lelkesedünk, vagy legalábbis elkötelezzük magunkat az ügy érdekében.
Robert Sapolsky, a Stanford Egyetem (USA) neurológia- és idegtudományok
professzora, rendszeresen vizsgálta a Serengeti Nemzeti Parkban élő
majmok stressz-szintjét, az egyedek vérmintái alapján. Minél több és
tartósabb baráti kapcsolatai voltak egy majomnak, annál alacsonyabb
volt vérében a stresszhormonok szintje. Minél többet törődött másokkal,
akik viszonzásul vele is foglalkoztak, annál egészségesebb és
ellazultabb volt. A barátság tehát hatásos ellenszere, puffere a
szavannai klánokban élő majmoknál.
E vizsgálatok eredménye azért annyira érdekes számunkra is, mert
bizonyítják, hogy a barátság évmilliók óta genetikailag kódolt, és igen
hatásos program a túlterheltség káros hatásai ellen. Ezt a genetikai
programot mi, emberek örököltük őseinktől. A szociális kapcsolatok
hatásos stresszcsökkentők, elősegítik pihenésünket, regenerálódásunkat,
betegség utáni lábadozásunkat stb.
Álljon itt tehát néhány jó tanács, mit tehetünk mi magunk, hogy jó
kapcsolatokat építsünk ki, azokat hogyan ápoljuk és tartsuk életben:
? Érdeklődjünk barátaink gyermekei, hobbijai, születésnapja után. Ha
beszélgetünk velük, egész testünkkel forduljunk feléjük, és valóban
figyeljünk arra, amit mond. Beszélgetőpartnerünknek mindig nézzünk a
szemébe. Szólítsuk a nevén. Köszöntéskor és búcsúzáskor is.
? Kezdeményezzen beszélgetést, ahelyett, hogy arra várna, hogy más szólítja meg önt!
? Nyissuk meg a szívünket! Ha azt szeretnénk, hogy az ismerőseinkből
barátok legyenek, arról is kell beszélnünk, ami bennünket mélyen érint,
foglalkoztat, érdekel... Nem csak filmekről, könyvekről, bár
kétségtelenül ez is összeköthet embereket. Inkább értékekről,
vágyakról, álmokról, gondokról. És arról, hogy mi idegesít, bosszant,
mit szeretünk, mi tetszik és mi mozgat meg.
? Tud bocsánatot kérni, ha hibázik, vagy valakit megbántott? Ami nem
egyszerű, az általában nagyon eredményes. Ne feledje, hogy az emberek
hajlandók megbocsátani, ha érzik, hogy ön őszintén és komolyan kéri
bocsánatukat.
? Apró szívességekkel, figyelmességekkel a másikban azt az érzést
kelti, hogy egyedi és különleges személyként figyel rá, és azt, hogy ő
fontos és értékes önnek.
? Ugye, ön is büszke, ha megdicsérik? Ezzel nincs egyedül. Ne
fukarkodjon dicséretével, elismerésével a munkahelyén és baráti,
családi körben sem!
A rendszeres szünetek optimálissá teszik a teljesítőképességet
A pihenésre vonatkozó kutatások szerint minél túlpörgetettebbek
vagyunk, annál tovább tart, mire képesek vagyunk regenerálódni. Továbbá
ebben az állapotban távol állunk optimális teljesítőképességünk
szintjétől. Lehetőleg ne jussunk el e pontra. A legjobb ellenszer, ha
óránként 2-3 perces kis szüneteket tartunk. Eközben virágot
locsolhatunk, megihatunk egy pohár vizet, megehetünk egy almát,
elvégezhetünk 30 guggolásból felállást, válthatunk néhány szót a
kollégákkal stb.
A pihenés a heverőn és a tv előtt nem működik
Egy stresszes nap után egyfelől belsőleg teljesen túlpörgetettek és
feszültek vagyunk, másfelől semmihez sincs kedvünk. Ilyenkor
hajlamosabbak vagyunk az ún. „low effort activities” típusú
tevékenységekre, tehát olyasmire, ami nem igényel semmilyen
erőfeszítést, heverészünk a kanapén, tévézünk és csipszet rágcsálunk.
Eközben azonban egyáltalán nem jól pihenünk.
Sokkal jobbak az olyan tevékenységek, amelyek során szellemünket
elengedhetjük, és belsőleg megnyugodhatunk. Hogy ezt hogyan érhetjük
el, az egyénenként változik. Ez lehet kerti munka vagy séta a kutyával,
esetleg egy kellemes meleg fürdőzés, főzni a barátainknak, egy
barátnővel meginni valahol egy csésze kávét stb. Érdemes összeállítani
egy listát azokról a tevékenységekről, amelyekben örömünket leljük és
pozitív érzéseket váltanak ki, ezek ugyanis hosszabb távon
stresszpufferként működnek. Határidőnaplónkban jelöljünk ki szabad
időpontokat ilyen jellegű szabadidős tevékenységekre. Ha eljön az
idejük, feltétlenül szánjuk rá az időt, még akkor is, ha úgy gondoljuk,
hogy nincs kedvünk, ugyanis pont ilyenkor fontos, hogy valami olyasmit
csináljunk, ami jót tesz, örömöt okoz. Bizony, a pihenéshez is
szükséges egy kevés önfegyelem!
Legyünk hálásak az élet apró dolgaiért is
És végezetül még néhány jó tanács, ha kiegyensúlyozottabb szeretne lenni és több nyugalmat szeretne:
? Ne várjunk ölbe tett kézzel arra, hogy életünkben beálljon a
tökéletes harmónia, a megelégedettség. Ez valószínűleg soha sem fog
bekövetkezni. Helyette inkább még ma lásson hozzá és legyen valóban
hálás az élet apró dolgaiért: a reggel nyugodtan megivott csésze
kávéért, a napsütésért, a virágokért az ablakban, a szomszéd
mosolyáért. A hála érzése igen jótékony hatással van belső nyugalomra
és kiegyensúlyozottságra.
? Koncentráljunk arra, amit az életben igazán fontosnak tartunk.
Lehetőség szerint töröljünk napirendünkből minden idegölő és időpazarló
tevékenységet.
? Vegyük magunkat komolyabban. Hiszen egész nap másokért dolgozunk.
Akkor arra is jogunk van, hogy valamit saját magunkért tegyünk. Érdemes
e célból pontosan meghatározott időpontokat kijelölni.
? Tegyük változatosabbá hétköznapjainkat. Menjünk emberek közé, ha
egész nap valami magányos munkát végzünk (pl. számítógép mellett
dolgozunk). Törjük meg a hétköznapi szürke rutint. Ha állandóan tele
van a határidőnaplónk, húzzuk ki belőle a hétvégi munkákat. Figyeljük
meg, hogy mi történik ennek hatására. Egy hosszú hétvégére időzített
rövid „nyaralás”, pihenés is csodákra képes.
Érdemes komolyan venni azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek a
túlterhelésre utalnak: a koncentráció romlását, az alvászavarokat, az
örömtelenséget, az állandó felpörgetettséget! Tegyen meg mindent ez
ellen! Hagyjon fel azzal a nagyon veszélyes és hiú reménnyel, hogy
valahogy, valamikor, egyszer minden magától megoldódik.
|
|
Aktuális szám bővebben 
