Életmód
Lúgos böjt vagy alapdiéta – két választási lehetőség, egy kúra
Salaktalanítás és savtalanítás

Ki ne akarná magát egészségesebbnek és életerősebbnek érezni? A salaktalanítás, a savtalanítás és a méregtelenítés jól hangzik, pláne ha az a lehetőség is kiegészíti, hogy néhány fölös kilótól is megszabadulhatunk. A túl sok evéssel töltött év végi ünnepek után mindez sokak szemében tűnik vonzónak.

Életmód
Lúgos böjt vagy alapdiéta – két választási lehetőség, egy kúra
Salaktalanítás és savtalanítás

Ki ne akarná magát egészségesebbnek és életerősebbnek érezni? A salaktalanítás, a savtalanítás és a méregtelenítés jól hangzik, pláne ha az a lehetőség is kiegészíti, hogy néhány fölös kilótól is megszabadulhatunk. A túl sok evéssel töltött év végi ünnepek után mindez sokak szemében tűnik vonzónak. A „böjt” kifejezés ugyanakkor sokakat elriaszt. Számos egyéb lehetőség létezik azonban szervezetünk tehermentesítésére, mint a szilárd táplálékokról való teljes lemondás. Mind a lúgos böjt, mind az alapdiéta keretén belül ehetünk. Csak az nem mindegy, mit.

Természetesen bizonyos élelmiszerekről ekkor is le kell mondani, elsősorban az állati eredetű fehérjékről. Ezekből ugyanis a szervezetünkben olyan anyagcseretermékek keletkeznek, amelyeket sem értelmesen feldolgozni, sem eltávolítani nem lehet, hanem tárolódnak a kötőszövetekben, és ott különféle blokádokat idéznek elő. Ezt nevezi a nyugati természetgyógyászat salakanyagoknak.
A 20. század második felében Lothar Wendt professzor bizonyította be, hogy szervezetünk valóban képes a fehérjék tárolására, sajnos önnön hátrányára. Az ő elméletén nyugszik egy egyszerű salaktalanítási eljárás, az úgynevezett fehérjeböjt, az a szigorúan vegetárius (vegán) étkezés, amelyet a „napi egy étkezés, heti egy nap, évi egy hónap fehérje nélkül” elv határoz meg.
Az állati eredetű fehérje a fő forrása a savterhelésnek, mivel az állati eredetű termékek kéntartalmú aminosavjai savas módon dolgozódnak fel a szervezetünkben. Mivel a civilizációs koszt nagy részét állati eredetű termékek teszik ki, ez egyenlő az elsavasodás veszélyével.
Az elsalakosodás és a túlsavasodás szerepet játszik szinte valamennyi civilizációs betegségben a magas vérnyomástól a reumáig. És abban is, hogy hamarabb kifáradunk, mint ha természetes táplálékon élnénk. A sav- és salaktalanítás legjobb módszere a vegán kúra. Egy ilyen kúrának, amely ideális esetben a hosszú távú táplálkozásnak is alapját képezi, számos további előnye van:
* Növényi koszt esetén csökken a koleszterinszint. Nemcsak azért, mert a növényi eredetű ételekben nincs koleszterin, hanem azért is, mert ezek rosttartalma megköti a koleszterint.
* Ha lemondunk az állati táplálékokról, akkor szervezetünkben csökken az arachidonsav mennyisége. Ezzel lényegesen mérséklődik a gyulladásra való hajlam, ami előnyösen hat a reumás betegek állapotára.
* Az állati fehérjéktől való mentesség csekélyebb húgysavterhelést jelent, és ezzel lényegesen alacsonyabb köszvényrizikót.
A vegán koszt azt jelenti, hogy nemcsak a húst hagyjuk el, hanem a tojást, a sajtot, a tejszínt is – minden állati eredetű terméket. Kérdés, hogy mit ehetünk akkor? Nos, mindenféle zöldséget, és hogy még mi mindent, az nem annyira egyértelmű.

Lúgos böjt: karcsúsodás zöldséggel és gyümölccsel
Többféle koncepció létezik ugyanis. Manapság a legnépszerűbbnek a Sabine Wacker-féle lúgos böjt tűnik. Kifejlesztője a Buchinger-féle klasszikus gyógyböjtből indult ki, megállapítva, hogy a szilárd táplálékról való lemondást csak kevés páciens élvezi, és aki meg is teszi, az év többi időszakában kevéssé változtat addigi táplálkozási szokásain. Böjtöl egy hétig, aztán minden marad a régiben.
Sabine Wacker tehát kifejlesztette a lúgos böjtöt, amelynek lényege, hogy egy-két hétre mondjunk le a savképző élelmiszerekről. Engedélyezett minden zöldség (kivéve a spárga, az articsóka és a kelkáposzta, amelyek enyhén savképzők), minden gyümölcs, növényi olajak, zöldfűszerek, gomba, magok és diófélék. Mivel ezekből eleget ehetünk, nem keletkezik éhségérzet, mint a klasszikus böjtnél, és fogyni is lehet vele, állítólag heti négy kilót is (kellő fegyelmezettséggel, kevés evéssel, néha éhezéssel). Ráadásul ez a böjt nagyszerű lehetőséget kínál az egészséges táplálkozásra való tartós áttérésre is. Ezzel a módszerrel enyhülhetnek vagy akár el is tűnhetnek az allergia, az akne, a migrén, a depresszió és egy sor más betegség tünetei. Emellett azonban egyéb módszerek is léteznek, amelyekkel hasonló gyógyulási eredmények érhetők el.

Vegán bázisdiéta: a zöldségen kívül rizst is ehetünk
A vegán bázisdiéta szintén tarthat kúraszerűen egy meghatározott ideig, de a hosszú távú étkezés alapjául is szolgálhat. Ehetünk zöldségeket és rizst, valamint magokat és dióféléket, zöldfűszereket és mértékkel gombát, illetve növényi olajakat.
Bár sokan úgy vélik, a gabonafélék savasítanak, a helyzet épp az ellenkezője: a gabonák savtalanítanak. Természetesen nem óriási mennyiségben és nem kenyér vagy müzli formájában, hanem napi 300 gramm főtt, hántolatlan rizsként.
A vegán bázisdiéta ázsiai inspirációjú, egyfajta makrobiotikának is felfoghatjuk. A rizst is bevonó diétát (amelyben helyet kaphat még a köles és a többi gluténmentes gabonaféle is) azonban nyugaton is sikerrel alkalmazták például reumás betegeknél.

Krumpli: lúgképző, de vajon ajánlható-e?
Ami az alapdiétában a hántolatlan rizs – tudniillik energia- és szénhidrátforrás ?, az a lúgos böjtben a krumpli lehetne. A krumpli ugyanis erősen lúgképző. A zöldség-krumpli kombináció – ellentétben a zöldség-rizzsel – mégis sokkal inkább azt az érzést kelti, hogy „valami hiányzik”, és a tartós étkezési átállításnál jobban igényli a hús, tojás, sajt jelentette kiegészítést.
Ázsiai szemszögből nézve ezért a krumpli jin karaktere lehet a felelős, amely kiegyensúlyozásként erőteljes jangot igényel. Ezzel szemben a rizs semlegesebb, középen helyezkedik el. A vegán alapdiétában a krumpli tehát inkább kiegészítésként jön szóba, például egy zöldségegytál részeként.

Sok páciensnél érdemes korlátozni a gyümölcsfogyasztást
A gyümölcsevésnek első pillantásra számos praktikus előnye van: kényelmesen elkészíthető (például reggelire), változatos és finom. Mivel azonban a gyümölcs mégis problematikus lehet, Sabine Wacker a következőket ajánlja:
* Lúgos böjt során a gyümölcsök aránya ne legyen több 20 százaléknál, különben könnyen puffadás állhat elő.
* 14 óra után ne együnk nyerset.
* Gyümölcsöt csak üres gyomorra fogyasszunk, ne egy étkezés végén, különben erjedési folyamat indul meg.
A vegán bázisdiétánál a „zöldség vagy gyümölcs” formula után kérdőjel áll, mivel a következőket kell figyelembe venni:
* Sok ember nehezen emészti meg a nagyobb mennyiségű gyümölcsöt, például a psoriasis vagy az ekcéma még javulhat is a gyümölcs elhagyása után.
* Sokan túlbecsülik a gyümölcsök egészségre gyakorolt jótékony hatását, és előnyben részesítik azokat a zöldségekkel szemben, még akkor is, ha emésztési problémáik támadnak tőlük.
* Végül, de nem utolsósorban: a gyümölcs hűt! Éppen ezért főként a hideg évszakokban nem túl jó ötlet mondjuk ezzel kezdeni a napot.
A gyümölcs tehát nem tartozik a bázisdiétához, hanem egyéni érzékenységtől függően fogyasztható. Még mindig jobb, mint az édesség! A lúgos böjttel ellentétben, ahol a gyümölcsöt főként nyersen eszik, az alapdiétában a kis mennyiségű gyümölcsöt inkább főzve fogyasztják, például kompót formájában.

Inkább nyerskoszt, vagy napi háromszori meleg étkezés?
Az alapdiéta felfogása alapján legalább a hideg évszakokban érdemes lenne napi háromszori meleg ételt fogyasztani, ez is a módszer ázsiai eredetét mutatja. De nem mindenki eszik szívesen reggelire főtt rizst zöldséggel (bár energiát ad és könnyen emészthető), ezért bevonhatjuk a gyümölcskompótot, például egyik reggel zöldségleves, másik reggel rizs almakompóttal, harmadik nap rizsleves.
A rizs és a zöldség hosszabb távon azonban nemcsak unalmas, hanem egyoldalú is, bár Ázsia népei évezredek óta bizonyítják, hogy ilyen étkezés mellett nem kell hiányállapotokkal számolni. A diétát azonban felépíthetjük úgy, hogy (akár a kúra alatt is) rizs helyett főtt, gluténmentes gabonaféléket is alkalmazunk: köles, kukorica, hajdina, amaránt, quinoa. Ezeknek sajnos jellemzően erőteljes ízük van, ami miatt nehéz naponta háromszor ezt enni, míg a rizsnél ez a probléma nem áll fenn.

Ami a kenyéren van, általában egészségtelen
A kúráról a tartós táplálkozásra való átállást a lúgos böjtnél és a bázisdiétánál is sok hasonlóság jellemzi:
A kenyérrel (búza, rozs) bánjunk takarékosan! Nem képezheti az egészséges táplálkozás alapját, mivel amihez esszük, az általában egészségtelen: kolbász, sajt, lekvár.
Hosszú távon a lúgos böjtnél a főtt gabonát felváltja a gabonapehely és -csíra, mivel Sabine Wacker szerint hosszabb távon az otthon főzött gabona is megterheli az emésztőrendszert. A bázisdiétában ezzel szemben másként látják: az ázsiai módon puhára főtt rizs jól elviselhető. Minél érzékenyebb az emésztőrendszer (főként az elején), annál puhábbra kell főzni a rizst vagy az egyéb gabonafélét. A rizsnyákot egyébként is szokták betegeknek adni.
A gabonához és a zöldséghez fehérjeforrásoknak is kell csatlakozniuk. A növények közül ezek elsősorban a hüvelyesek (bab, lencse, borsó). Elődeink ezekből sokszorta többet ettek, mint mi, mielőtt a hús ennyire olcsóvá vált volna. Javasolhatók az ázsiai szójatermékek is (tofu, tempeh). Az állati eredetű termékek csak korlátozottan fogyaszthatók: napi 100-150 gramm joghurt vagy kefir, hetente egyszer hal, és egyéni érzékenységtől függően egy kevés sajt.
A cukor, kávé, limonádé és alkohol nem tartozik a naponta fogyasztandó termékek közé, tartogassuk ezeket különleges alkalmakra. Mindkét étkezési forma szigorú, fegyelmezettséget követel, és minél többször szegjük meg, annál nehezebb a helyes úton maradni.
Az egészséges táplálkozás mindig fegyelem kérdése. Még ha ízlik is – ami az elején nincs mindig így ?, a kávé, a cukor rég tönkretette az ízlésünket. Társadalmi okai is vannak annak, hogy az ember akkor is nehezen töri meg évtizedek rossz szokásait, ha ezeknek hátrányos hatását a saját bőrén érzékeli. Mértékletesen minden „engedélyezett”. De talán a Wendt-féle, már említett ritmus is kiélesíti az intuíciónkat, hogy észrevegyük: nem minden tesz jót a szervezetünknek.
- M. L. -