|
Elsavasodásunk a bölcsőnktől a koporsónkig |
|
|
|
Elsavasodásunk a bölcsőnktől a koporsónkig
Szüksége van testünknek savakra?!
Minden élet a tengervízben kezdődött, és testünk több mint 70 százalékát még ma is víz teszi ki. A tengervíz pH-értéke 8,2-8,5. Testünk csekély ingadozásoktól eltekintve 7,35-7,4 közötti pH-értéket tart fenn a vérben. Ha ez az érték akár csak egy kicsivel is alacsonyabb lenne, meghalnánk. Tehát az életünk attól függ, hogy a testünk megmaradjon a semleges, illetve enyhén bázikus kémhatású tartományban.
Ha tudatosítjuk magunkban azt, hogy az egyik olyan élelmiszer sem
tartalmaz savakat, amelyet a természet eredetileg táplálékul kínált
nekünk, rájöhetünk arra, hogy az anyagcserénk nem rendezkedett be savak
feldolgozására. Még a gyümölcsökben lévő savak is teljességgel
leépülnek érési folyamatuk során. Mi azonban éretlenül szedjük le a
gyümölcsöket, mert így könnyebb eladni őket, és ezzel ártunk magunknak.
Természetellenes táplálkozási szokásaink következtében gyakorlatilag
mindig túl kevés bázis (lúgosító) van a szervezetünkben, és a
legtöbbünk teste túlsavasodott. Ehhez társul a természetellenesen sok
bosszúság és stressz, amelyek tovább növelik a savak mennyiségét. A
test úgy próbálja semlegesíteni a savfelesleget, hogy bázisokat von ki
a kötőszövetből, az erekből és a csontokból. Ennek köszönhetően azonban
leépülnek a test ásványianyag-készletei, törékennyé válnak az erek és a
csontok, amely számos népbetegséghez vezet. Ki gondolta volna, hogy a
hajhullás, a depresszió, az ekcéma, a fogszuvasodás, a csontritkulás,
reuma, köszvény stb. is a túlsavasodás következménye.
A túlsavasodás egyszerre élénkítő és bénító hatású. Az ember
élénknek, ugyanakkor gyengének érzi magát, nagyon hamar elfárad, és
hosszú pihenési időszakokra van szüksége. A túlsavasodott szervezet nem
lehet egészséges. Minél nagyobb a savak okozta megterhelés, annál
súlyosabb a betegség.
A test túlsavasodásának legfőbb okai
Az a sajnálatos tény, hogy nem ismerjük testünk szükségleteit és
azokat az egyszerű lépéseket, amelyekkel hatékonyan segíthetnénk neki,
az alábbi következményekhez vezet:
* helytelen táplálkozás,
* elégtelen rágás,
* túl keveset eszünk a jóból és túl sokat a rosszból,
* túl keveset iszunk (naponta 1,5-2 l tiszta, lágy ivóvízre – nem csapvíz! – van szükségünk),
* bosszúság, félelem, stressz és más pszichikai megterhelések,
* a bélflóra zavarai,
* erjedés a vékonybélben, rothadás a vastagbélben, puffadás.
Ezek a tényezők állandó túlsavasodást eredményeznek, ami savas
sók képzésére kényszeríti a testet, amelyeket „különleges
hulladéktárolóiban” kell elraktároznia. Ez az alábbi következményekhez
vezet:
* a sav megmar mirigyeket és szerveket, ami ennek megfelelő működészavarokkal jár,
* székrekedés vagy hasmenés,
* külső és belső gombásodás,
* depresszió, valamint ingerlékenység, az agresszivitás és a csekély
mértékű terhelhetőség pszichikai működészavarai, amelyek a
reménytelenségig fokozódhatnak,
* tanulási és emlékezetzavarok, szétszórtság,
* az életöröm, az aktivitás és a teljesítőképesség hiánya,
* szükségtelen és könnyen elkerülhető megbetegedések, teljes legyengülés és korai halál.
A túlsavasodás az egyik legveszélyesebb civilizációs megbetegedés, mert
az egészség közvetlenül függ a szervezet sav-bázis egyensúlyától. A
legtöbb betegség alapja a túlsavasodás, és a test alapos savtalanítása
és ásványianyag-készleteinek újraépítése minden terápia alapja. Ez
elsősorban természetes, bázisokban gazdag táplálkozással valósítható
meg. Az emberi test természetellenes túlsavasodása ugyanakkor korai
megbetegedésekhez és idő előtti öregedéshez vezet.
Előbb vagy utóbb mindannyiunknak foglalkoznia kell az
egészségével. Minél hamarabb elkezdjük, annál meglepőbb és nagyszerűbb
eredményeket érhetünk el. Vannak olyan népcsoportok, sőt népek, akiknél
teljesen normálisnak számít az, ha több mint száz évet ér meg az ember
anélkül, hogy bármikor is megbetegedne. Ez azt bizonyítja, hogy mindez
még manapság is lehetséges.
Megoldás: a sav-bázis egyensúly helyreállítása megfelelő táplálkozás és életmód segítségével.
A természetgyógyászatban a test sav-bázis egyensúlyának megteremtése
jelenti mindenfajta kezelés alapját, amely nélkül hatástalan maradna
minden további kezelés. Táplálkozáskutatók utaltak arra, hogy a test
sav-bázis háztartásának kiegyenlítése képezi egészségünk alapját, bár
ezt nem tudták tudományosan igazolni. Így ezt a létfontosságú tényt a
mai napig figyelmen kívül hagyja az orvostudomány. A legtöbb orvos nem
ismeri fel, milyen nagy veszélyt jelent az acidózis az egészségre
nézve, ehelyett anyagcserezavarként elbagatellizálják a problémát.
Ráadásul az orvostudomány terén bevett módszer szerint többnyire a
vérben mérik a test kémhatását, amelyet szervezetünk ritka kivételektől
eltekintve szigorúan a semleges tartományban tart.
Élethalálharc a savakkal szemben
A kötőszövet: pufferrendszer és savtároló egyben
A test mindent megtesz annak érdekében, hogy mentesítse magát a
salakanyagoktól, méreganyagoktól. A magasabb funkciót betöltő
szerveket, mint az agy, a szem, a fül és a szív, csak a legszükségesebb
esetben használja salakanyagraktárnak. Épp ezért nagyon komolyan kell
venni, ha elhomályosul a látás vagy súlyos hallászavar lép fel. A
gutaütés és a szívinfarktus már a túlsavasodásban szenvedő,
elsalakosodott test utolsó jelzéseit, sőt gyakran a végét jelentik.
A folyamat azzal kezdődik, hogy a test kénytelen felhasználni
ásványianyag-készleteit, mert semlegesítenie kell a savak áradatát.
Ennek következtében „hulladéktárolókat” kell létrehoznia, egyiket a
másik után, mert másként nem tud kiválasztani ennyi savat.
A savak először a vérbe kerülnek. Ha azonban a vér pufferkapacitása már
kimerült, a savfelesleg a kötőszövetben rakódik le. A kötőszövet
sejtjei masszívabbak, és a méreganyagok nem okoznak bennük olyan
könnyen károsodásokat. Itt raktározódnak el a savak egészen addig, amíg
a vesék ártalmatlanná nem tudják tenni őket. A másik nagy
kiválasztószerve a tüdő. A szervezet ezen a két kiválasztószerven
(pufferrendszeren) keresztül próbál a lehető leghamarabb megszabadulni
a felesleges savaktól. Mielőtt a szervezet a vizeletbe leadhatná a
savakat, először bázisokkal kell semlegesíteni őket. Az izzadás révén a
bőr is részt vesz a méreganyagok kiválasztásának folyamatában.
Meglehet az érintettek évekig komolyabb panaszok nélkül élnek,
de épp ezért alattomos ez a dolog. Az ember sokszor nem is sejti, hogy
valójában milyen beteg. Azok az egyének, akiknek tömény a vérük és a
túlsavasodás miatt egyéb rizikófaktorok által is veszélyeztetettek,
bármelyik pillanatban holtan rogyhatnak össze. A betegség és
következményeinek oka azonban jóval korábban keresendő, és az
idejekorán történő savtalanítással vagy salaktalanítással valószínűleg
mindez elkerülhető lett volna.
A szívizom túlsavasodása az „első számú gyilkos” a szívinfarktus
vonatkozásában, amely jelenleg a legnagyobb „járványt” jelenti az
emberiség történetében. Ugyanígy elmondhatjuk, hogy a következetes
savtalanítás a legjobb ellenszere az agyvérzésnek. Emellett azonban
figyelembe kell venni, hogy a szöveti túlsavasodás nemcsak az
agyvérzésben nyilvánul meg, hanem az ezt megelőző stádiumokban, amelyek
a szervezet figyelmeztető jelzései: szédülés, kábultság, lassú
gondolkodás, tompultságérzés a fejben.
A jelenkor három legsúlyosabb haláloka, a szív- és érrendszeri
betegségek (50% felett) és a rák (25% körül) megfékezhető, mégpedig
következetes, megelőző jellegű savtalanítási terápiával; ugyanis az
emberi szervezetben alig van olyan szerv, szövet vagy funkciós elem,
amelyet a túlsavasodás nem zavar meg vagy tesz tönkre, és amely
ugyanakkor következetes savtalanítás révén ne lenne ismét
helyrehozható. Természetesen minél korábban kezdjük meg a
savtalanítást, annál nagyobb a valószínűsége a megelőzésnek, már
kialakult betegség esetén pedig a gyógyulásnak.
A vér pH-ja: az élet-halál kötéltánca
A vér mint folyékony szállítószerv eljuttatja a megfelelő helyre
azokat a táp- és építőanyagokat is, amelyekre a testnek folyamatosan
szüksége van, és elszállítja az anyagcsere salakanyagait. A vér
esetében különösen egyértelművé válik, mennyire fontos a szervezet
számára a pH-érték, mert egészen csekély ingadozásoktól eltekintve
betartja a 7,35 és 7,4 közé eső normálértéket, hiszen ha ez az érték
7-re csökkenne vagy 7,6-ra nőne, az már súlyos, akár halálos
következményekkel járna.
Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azok nem tudják
megfelelő módon felvenni az oxigént, és a test oxigénhiányban szenved
még akkor is, ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki. Ezenkívül
magas savkoncentráció esetén csökken a vörösvértestek rugalmassága,
vagy úgynevezett savmerevség lép fel, aminek következtében a
vörösvértestek nem tudnak átjutni a finom hajszálereken és eltömítik
azokat. Ez is hiányos ellátáshoz vezet, ami akár halálos is lehet.
Tehát a vér szempontjából is elengedhetetlen, hogy kielégítő legyen a
báziskínálat, különben nem tudja ellátni létfontosságú feladatát.
Az elsavasodás megbéníthatja az immunrendszert
Immunrendszerünk legnagyobb része a belekhez kötődik, ezért
olyan fontos és olyan hatásos a böjt és a béltisztítás, amelyekről a
későbbiek során esik szó. Védekezőképességünk kb. 2/3-a bélben
keletkezik, vagy legalábbis nagy részben függ tőle. A túlsavasodás és
az elsalakosodás ugyanis megbénítja az immunrendszert, és mi
fogékonyabbá válunk olyan fertőzésekre, amelyekkel ép immunrendszer
könnyedén elbírna. Tehát nem a vírusok és a baktériumok miatt
betegszünk meg, hanem azért, mert a leterhelt immunrendszer nem képes
megbirkózni velük. Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta
létrejönnek testünkben, de csak savas közegben tudnak fejlődni. Rák
vagy más súlyos betegségek kialakulásakor a test mindig savas!
De az is tartósan gyengíti az immunrendszert, ha valaki
állandóan rosszkedvű, negatívan gondolkodik és pesszimista
beállítottságú. Ezzel ugyanis állandó savas közeget teremt, és
öntudatlanul, önként árt minden egyes sejtjének. Minden negatív
gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését. De azzal is
megterheljük immunrendszerünket, ha olyasmire kényszerítjük magunkat,
amit a lelkünk mélyén elutasítunk, ha agyonhajszoljuk magunkat, vagy
aggódunk valami miatt. Így még a legapróbb bosszúság is további negatív
hatást gyakorol az immunrendszerre és ezzel az egész egészségi
állapotra.
A szervezet folyamatosan küldi figyelmeztető üzeneteit
Bármilyen apró vétséget követünk is el testünk ellen, azonnal
„udvarias felszólítást” kapunk tőle. Azon napok egyike következik,
amelyeken valahogy „nem vagyunk formában”. Mi azonban egyszerűen nem
vesszük észre szervezetünk üzenetét, mert csak minimális, látszólag
jelentéktelen és kevéssé megterhelő funkcionális zavarként észleljük.
Mindazonáltal ez a probléma a test szintjén láthatóvá és érezhetővé
válik, mihelyt valamilyen testi tünetet (pl. fejfájást, gyomornyomást
stb.) érzünk. Nem törődünk szervezetünk jelzésével és megpróbáljuk a
legjobbat kihozni a helyzetből. Legtöbbször valamilyen póteszközt
keresünk: egy csésze kávét, egy darabka süteményt, egy szál cigarettát,
és a világ látszólag újra kerek lesz.
Ha ezeket az apró figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyjuk,
akkor testünk erősebb jelzéseket küld nekünk, hogy vegyük észre, valami
nincs rendben. Ilyenkor a figyelmeztetés már akut betegségek formájában
jelenik meg. Például megbetegszünk gyomorhurutban, és néhány napig
otthon kell maradnunk. Ha az „akut kérés” nem éri el a célját, akkor az
eleinte akut gyulladásos folyamat már krónikussá válik. A szervezet már
folytonos figyelmeztetést küld: a példánkban szereplő akut
gyomorhurutból krónikus gyomorfekély lesz. Ha ezeket a súlyos
jelzéseket is figyelmen kívül hagyjuk, akkor szervezetünkben az állandó
figyelmeztetés semmibevétele visszafordíthatatlan károkat okoz: szervi
elváltozásokat vagy rákot. Ha még ekkor sem vesszük komolyan a
figyelmeztetéseket, akkor sajnos bekövetkezhet a „savhalál”.
Méregtelenítés – lúgosítás lépésről lépésre
A megemésztetlen tápanyagok bakteriális bomlása (rothadása) során
fokozottan mérgező anyagok keletkeznek, amelyek mérgező hatása
érintheti a sejteket, a májat, a vért, az idegeket, az immunrendszert
és a szaporodási rendszert. A túlzott mennyiségben bevitt táplálékot el
kell raktározni valahol, ezért a kötőszövet elsalakosodik. A
túlsavasodás jelensége a gyakori húsfogyasztáson, a kávé (erős
savképző), a kólaféleségek és üdítők, a túlzott mennyiségű fehér liszt,
cukor és só fogyasztásán alapul. A testben zajló erjedés és rothadás, a
táplálék nem megfelelő összetétele és a zavart bélflóra tovább fokozza
a túlsavasodást, de a bosszúság, a félelem, a zaj, a stressz, a
létbizonytalanság és a túlhajszoltság is nagymértékben ront a helyzeten.
A felszabadult mérgeket ki kell üríteni
A gyógyulás során újabb és újabb krízisek léphetnek fel. Ugyan
általában a savtalanítás először figyelemre méltó kezdeti sikert hoz.
Az ember egyértelműen érzi a jótékony hatást, és tudja, hogy helyes
úton jár. Az ozmózis törvényének megfelelően azonban felszabadulnak az
eddig elraktározott salakanyagok. Az ember visszaesik, megint
fellángolnak a régi fájdalmak, és feltámad bennünk a gyanú, hogy
rosszul csináltunk valamit, vagy talán mégsem ez a helyes út. Pedig ez
teljesen rendjén van így: ha folytatjuk a savtalanítást, nagyon hamar
visszatér a jól ismert kellemes érzés, mert a keringő savakat megint
sikerül semlegesíteni és kiválasztani. De természetesen megint hamar
érvényesül az ozmózis törvénye, további „különleges hulladéktárolók”
kerülnek felszámolásra, és mi megint rosszabbul érezzük majd magunkat.
Ez így mehet egy-két évig, bár a krízisek közt egyre több idő telik
majd el, és egyre kevésbé csorbul a jó közérzet. Egyszer azonban kiürül
minden tároló, és nem lép fel több gyógyulási krízis, ilyenkor végleges
a gyógyulás.
Jakab István
|
|
Aktuális szám bővebben 
