Betegségek A-tól Z-ig
A vírus a népességben él

Teóriák és gondolatok az influenzáról

Okoz-e neurológai betegségeket az oltás?

Az USA-ban 2004-ben egy bizottsági jelentés (Stratton és munkatársai) látott napvilágot, amelyben összegezték az elmúlt évtizedekben szerzett tapasztalatokat az influenzaoltások mellékhatásairól.
Az 1976-os sertésinfluenza elleni tömeges oltási kampányban 45 millió embert oltottak be, mikorra kiderült, hogy a bénulással járó Guillain-Barré szindróma feltűnően gyakori, és leállították az oltási kampányt. Mint az utólagos elemzésben kiderült, a nem oltottak körében millió emberenként 0,22 gyakoriságú megbetegedés az oltást követően a második héten 2,8-ra, a harmadik héten 3,5-re, vagyis 10-16-szorosára emelkedett. Ezt az évek során számos elemzés követte, mindegyik eltérő arányokkal szolgált. A bizottság a későbbi éveket is vizsgálta, és végső konklúziója az volt, hogy sem elutasítani, sem igazolni nem lehet az ismert vizsgálatok alapján azt, hogy az 1976 utáni influenzaoltások okoztak-e Guillain-Barré-szindrómát vagy sem. Az a tény, hogy a feltevést nem lehetett kizárni, továbbá, hogy a mellékhatás-jelentések minden országban, így az USA-ban is önkéntesek és foghíjasok, így feltételezhető, hogy sok influenzaoltás okozta Guillain-Barré-szindróma nem került jelentésre, így nem is számoltak vele.

Szklerózis multiplex esetében a bizottság ugyanerre az álláspontra helyezkedett: sem elfogadni, sem elutasítani nem tudta azt a feltevést, hogy az influenzaoltások hatására a betegség megjelenhet, vagy visszaesés, illetve állapotromlás léphet fel.
Látóideg-gyulladás kérdésében a bizottság szintén azt hangsúlyozta, hogy az oltás és a látóideg-gyulladás fellépése közti kapcsolat nem dönthető el.
Összességében sem a bizottság álláspontja, sem a vizsgálatok eredménye nem megnyugtató a tekintetben, hogy lehetnek-e súlyos neurológiai következményei az influenzaoltásnak. Ezek a mellékhatások ritkák, ám ezek kockázata az influenzaoltások hatékonyságának és az influenza veszélyességének fényében értékelendő.

Veszélyeztetettek-e a gyerekek és terhes anyák?

Az influenzát általában nem találták veszélyesebbnek terhességben, mint egyébként (Ayoub és Yazbak, 2006). De vajon az oltások higanytartalma jelent-e veszélyt a magzatra nézve. A thimerosal nevű higanyvegyületet, amelyet az oltóanyagokhoz tartósítószerként adagolnak, biztonsági vizsgálatoknak nem vetették alá. A magyar oltóanyagban 50 mikrogramm található, ez egy 70 kilós nő számára a megengedett napi érték hétszerese, egy újszülöttnél 400-szorosa. Mivel a thimerosal átmegy a magzatba, a jóval kisebb súlyú és fejletlen magzat számára még ennél is nagyobb dózist jelenthet az anya oltása.
Állatkísérletekben a thimerosal még külsőleg (szembe cseppentve) is 2-5-szörösére fokozta a magzat elhalását, míg patkányoknál a hashártyába adva 10-30-szoros magzati pusztulást eredményezett.
Laura Hewitson és munkatársai 2009-ben jelentették meg azt a vizsgálatukat, amelyben újszülött makákó majmoknak thimerosaltartalmú hepatitisz-B oltást adtak.
A kutatók 13 makákó majmot oltottak be higanytartalmú hepatitisz-B oltással, négy sós vizet kapott, három pedig nem kapott oltást. A makákókat kilenc neurológiai teszttel vizsgálta meg olyan kutató, aki nem tudta, melyik majom az oltott. Az oltott majmoknál három túléléssel kapcsolatos alapvető reflex, mint a szájjal keresés, csücsörítés és szopás megjelenése késést mutatott. A reflexekért az agytörzs felelős, amely a létfontosságú élettani működéseket szabályozza (légzés, szívműködés stb.). Más állatokkal végzett vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a higany az agyban, illetve az agytörzsben halmozódik fel. Higanymérgezést szenvedett gyermekeknél is az agytörzs károsodott. A vizsgálatban kapott agytörzsi károsodások a későbbiekben az agy más részeinek a kifejlődésében is zavart kelthetnek. Egy vizsgálatban, amikor újszülött gyermekeken vizsgálták a higanytartalmú oltások hatását, a koraszülöttek vérében találták a legmagasabb higanyszintet. Más vizsgálatok is azt mutatják, hogy az újszülöttek erősen különböznek egymástól a higany kiürítésének képességében.
A szerzők végkövetkeztetése, hogy egyetlen oltás is idegrendszeri fejlődési zavarokat okozhat.
Összességében a kevés vizsgálati adat is azt sugallja, hogy a higanytartalmú oltások sem terheseknél, sem kisgyermekeknél nem veszélytelenek.

Mennyire hatékony a védőoltás? Hatásos-e időskorban?

Mint várható volt, tavasz óta, amikor elkezdték az oltásokat előállítani, a H1N1 mutálódott. Az ukrajnai vírus halálos áldozataiból izolált kórokozó elemzése azt mutatja, hogy ez ellen hatástalan a védőoltás (McNeil, 2009). A D225G-nek nevezett mutáns egyik jellegzetessége, hogy a tüdőt támadja meg. A mutánst kimutatták Norvégiában, Ukrajnában, Brazíliában, Mexikóban, Japánban és az USA-ban is. Norvégiában, Franciaországban, Ukrajnában a halállal végződő esetekből izolált kórokozó D225G típusú volt. A WHO nem tartotta arra érdemesnek, hogy bejelentse, a vakcina nem véd az új mutánssal szemben, mi több, a mutáns ismeretében azt nyilatkozták, hogy nincs érdemleges változás a vírusban. Ezt elemzők komoly világ-egészségügyi kockázatnak tekintik, és ez megrendítheti a WHO-ba vetett bizalmat (Recombinomics Commentary, 2009. november 27., 28.). Ez felveti azt a kérdést is, vajon a tüdőgyulladásban elhunyt eddigi magyar áldozatok valóban megmenekültek volna-e, ha kapnak védőoltást. Mivel a D225G-t kimutatták az 1918-as spanyolinfluenzában is, és ez felelős a tüdővérzésért, a válasz valószínűleg nem. Ezt a feltevést erősíti az a decemberi bejelentés is, hogy egy férfi másfél hónappal a H1N1-oltás után elkapta az influenzát és súlyos tüdőgyulladást kapott. Az a szakértői kommentár, hogy ha nem kapott volna védőoltást, meg is halhatott volna, minden alapot nélkülöz, csupán az oltáskampány védelmezését halljuk ki belőle. Úgy tűnik tehát, hogy a közegészségügy, legyen az nemzeti vagy nemzetek feletti, a korrekt informálás helyett a céljainak megfelelő részinformálást tartja helyesnek.
Már az oltási szezon nyitányakor fel lehetett tenni a kérdést, vajon miért most védene jobban a védőoltás, mint korábban. Az aggályok nem alaptalanok.
Mivel az influenza általában idősebb korban vezet súlyosabb komplikációkhoz, sokat vizsgált kérdés, mennyire hatásos a védőoltás időskorban. A vakcinát 60 százalékos hatékonyságúnak tekintik, és a kalkulációk szerint az influenzaeredetű súlyos komplikációkat és a halálozást 70-80 százalékkal csökkenti. Lone Simonsen és munkatársai 2005-ben 33 influenzaszezon adatait elemezve azt mutatták ki, hogy miközben az USA-ban a 65 év felettiek oltottsága 15-ről 2001-re 65 százalékra nőtt, az influenzaeredetű halálozás nem csökkent. Caterina Rizzo és munkatársai 2006-ban ugyanerről számoltak be az olasz 65 év felettiek 1970 és 2001 közötti adatai alapján. Lisa Jackson és munkatársai 72 ezer 65 év feletti sorsát követték nyolc éven át, és kimutatták, hogy az influenzaoltásnak tulajdonított csökkent halálozási arány valójában évszaktól függetlenül fennáll, amiből arra következtettek, hogy az oltottak nagyobb „védettsége” az influenza-időszakban az oltottak és nem oltottak általános egészségi állapota közt eleve fennálló különbségekből fakad, nem pedig az oltás védőhatásából. A vizsgálatok egybehangzó tanulsága szerint időskorban az influenzaoltás a gyenge immunválasz miatt igen kis hatásfokú.
Nem sokkal jobb azonban a helyzet az egészséges felnőttek esetében sem. Vittorio Demicheli és munkatársai 2007-es Cohrane-elemzése 38 vizsgálat 66 248 alanyának adatai alapján következtetett arra, hogy „az eredmények ellenzik egészséges felnőttek tömeges, rutinszerű oltását az influenza ellen… a vakcina csak specifikus egyedi esetekben ajánlott”. A szerzők annak alapján következtettek erre, hogy az adatok szerint a tömeges védőoltásnak gyakorlatilag nincs hatása a munkából kieső napok számára, vagy az influenza miatt kórházi kezelést igénylők számában. A szerzők rámutatnak arra, hogy az oltással kapcsolatos neurológiai megbetegedések ritkák, ám tömeges oltás esetén ezek száma mégis megsokszorozódik.
A gyermekek influenzaoltásának 51 vizsgálatát összegezték Tom Jefferson és munkatársai 2009-ben. Mint rámutattak, az oltás hatásossága és hatékonysága két külön fogalom. A hatásosság azt méri, adott influenzatörzs ellen mennyire véd az azzal egyező védőoltás. Az oltás hatékonyságát azonban azzal lehet mérni, mennyire előzi meg a valóságban az influenzaszerű megbetegedéseket és azok komplikációit. A szerzők nem találtak komoly bizonyítékokat ara, hogy a gyerekek tömeges oltása csökkentené az iskolai hiányzásokat, a kórházi felvételeket és az influenzaeredetű halálozást, vagy az influenza közösségekben való terjedését. A két év alatti gyermekek oltását pedig az eddigi vizsgálatok adatai nem támogatják. A szerzők döbbenetüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a két év alattiak influenzaoltásának biztonságára nézve semmiféle vizsgálat nem létezik, miközben a hat hónapnál idősebbek tömeges oltását ajánlják.
Az adatok alapján széles szakadék tátong a határozott közegészségügyi ajánlások és a tudományos bizonyítékok között. Mivel a közegészségügyi ajánlásoknak is a tudományos eredményeken kéne alapulni, ezek hiányában nyilvánvalóvá válik, hogy a közegészségügyet puszta megalapozatlan feltevések irányítják akkor, amikor népességszintű ajánlásokat fogalmaz meg.
A mutáns megjelenésével új helyzet kezd kialakulni, melyre láthatólag sem a nemzeti közegészségügy, sem a WHO nincs felkészülve. Az információt visszatartják, a problémát bagatellizálják. A magyar közegészségügy a halálesetek teljes körű kivizsgálásának eredményét – ha történt ilyen – nem teszi közzé, csupán propagandaeszközként használja a haláleseteket abból a célból, hogy a lakosságot minél nagyobb arányban rávegye az oltásra. Az oltás hasznossága mellett számos érv felhozható, ugyanakkor a tudományos adatok alapján komoly védelem nem várható, különösen nem, ha a mutáns ellen netán a magyar védőoltás nem nyújt védelmet. Ennek tisztázása a közegészségügyre vár. Ám egyelőre a veszélyt sem kommunikálták a lakosság felé.

Szendi Gábor

A cikk teljes terjedelmében a Természetgyógyász Magazin januári számában olvasható!